|
Zsoltárok könyve 57. fejezet 1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. 2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek. 3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem. 4 Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét. 5 Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya. 6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! 7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela. 8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! 9 Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! 10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. 11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged. 12 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
|
|