|
Zsoltárok könyve 30. fejezet 1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. 2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. 3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! 4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. 5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét. 6 Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm. 7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. 8 Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam. 9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! 10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? 11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! 12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. 13 Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.
|
|