|
|
Zsoltárok könyve 68. fejezet
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
7 Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
10 Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
14 Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
22 Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
26 Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
32 Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
34 A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
36 Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!
|
|