Bible-Server.org  
 
 
Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges!      
Zsol. 135:3        
 
keresés   pontos találat
  és hol keres
ékezet számít
Home Page
Mózes I. könyve
Mózes II. könyve
Mózes III. könyve
Mózes IV. könyve
Mózes V. könyve
Józsué könyve
Bírák könyve
Ruth könyve
Sámuel I. könyve
Sámuel II. könyve
Királyok I. könyve
Királyok II. könyve
Krónikák I. könyve
Krónikák II. könyve
Ezsdrás könyve
Nehémiás könyve
Eszter könyve
Jób könyve
Zsoltárok könyve
Példabeszédek könyve
Prédikátor könyve
Énekek éneke
Ézsaiás könyve
Jeremiás könyve
Jeremiás siralmai
Ezékiel könyve
Dániel könyve
Hóseás könyve
Jóel könyve
Ámos könyve
Abdiás könyve
Jónás könyve
Mikeás könyve
Náhum könyve
Habakuk könyve
Sofóniás könyve
Aggeus könyve
Zakariás könyve
Malakiás könyve
Máté Evangéliuma
Márk Evangéliuma
Lukács Evangéliuma
János Evangéliuma
Apostolok Cselekedetei
Róma levél
I. Korintus levél
II. Korintus levél
Galátzia levél
Efézusi levél
Filippi levél
Kolosse levél
I. Thessalonika levél
II. Thessalonika levél
I. Timóteus levél
II. Timóteus levél
Titus levél
Filemon levél
Zsidó levél
Jakab levél
I. Péter levél
II. Péter levél
I. János levél
II. János levél
III. János levél
Júdás levél
Jelenések könyve
 
 

 
 
translate into
Jób könyve 32. fejezet
 
1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
 
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
 
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
 
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
 
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
 
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
 
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
 
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
 
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
 
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
 
11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
 
12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
 
13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
 
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
 
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
 
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
 
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
 
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
 
19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
 
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
 
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
 
22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
 
 

  [ vissza ] 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | [ tovább ]