|
II. Timóteus levél 2. fejezet 1 Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; 2 És a miket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, a kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. 3 Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. 4 Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harczossá avatta. 5 Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd. 6 A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie. 7 Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben. 8 Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid magvából való az én evangyéliomom szerint: 9 A melyért, mint egy gonosztevő, szenvedek mind a fogságig; de az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve. 10 Annakokáért mindent elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való idvességet örök dicsőséggel egyben. 11 Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is. 12 Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, ő is megtagad minket; 13 Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja. 14 Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatóknak romlására. 15 Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. 16 A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. 17 És az ő beszédök mint a rákfekély terjed; közülök való Himenéus és Filétus. 18 A kik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét. 19 Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja. 20 Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. 21 Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas. 22 Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. 23 A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. 24 Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. 25 A ki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, 26 És felocsudnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.
|
|