|
|
Zsoltárok könyve 19. fejezet
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2 Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
3 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
4 Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:
5 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.
6 Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.
7 Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.
8 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.
9 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.
10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.
11 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.
12 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.
13 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.
14 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.
15 Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.
|
|