|
|
Zsoltárok könyve 116. fejezet
1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
10 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
|
|