Bible-Server.org  
 
 
Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges!      
Zsol. 135:3        
 
keresés   pontos találat
  és hol keres
ékezet számít
Home Page
Mózes I. könyve
Mózes II. könyve
Mózes III. könyve
Mózes IV. könyve
Mózes V. könyve
Józsué könyve
Bírák könyve
Ruth könyve
Sámuel I. könyve
Sámuel II. könyve
Királyok I. könyve
Királyok II. könyve
Krónikák I. könyve
Krónikák II. könyve
Ezsdrás könyve
Nehémiás könyve
Eszter könyve
Jób könyve
Zsoltárok könyve
Példabeszédek könyve
Prédikátor könyve
Énekek éneke
Ézsaiás könyve
Jeremiás könyve
Jeremiás siralmai
Ezékiel könyve
Dániel könyve
Hóseás könyve
Jóel könyve
Ámos könyve
Abdiás könyve
Jónás könyve
Mikeás könyve
Náhum könyve
Habakuk könyve
Sofóniás könyve
Aggeus könyve
Zakariás könyve
Malakiás könyve
Máté Evangéliuma
Márk Evangéliuma
Lukács Evangéliuma
János Evangéliuma
Apostolok Cselekedetei
Róma levél
I. Korintus levél
II. Korintus levél
Galátzia levél
Efézusi levél
Filippi levél
Kolosse levél
I. Thessalonika levél
II. Thessalonika levél
I. Timóteus levél
II. Timóteus levél
Titus levél
Filemon levél
Zsidó levél
Jakab levél
I. Péter levél
II. Péter levél
I. János levél
II. János levél
III. János levél
Júdás levél
Jelenések könyve
 
 

 
 
translate into
Lukács Evangéliuma 17. fejezet
 
1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
 
2 Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
 
3 Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
 
4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
 
5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
 
6 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
 
7 Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
 
8 Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
 
9 Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
 
10 Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
 
11 És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.
 
12 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
 
13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
 
14 És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
 
15 Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;
 
16 És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
 
17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
 
18 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
 
19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
 
20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
 
21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
 
22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
 
23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
 
24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.
 
25 De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.
 
26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
 
27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
 
28 Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
 
29 De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
 
30 Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
 
31 Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.
 
32 Emlékezzetek Lót feleségére!
 
33 Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
 
34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
 
35 Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
 
36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
 
37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.
 
 

  [ vissza ] 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | [ tovább ]